Tóth Benjamin, a Rába ETO Győr SE Teqball szakosztályának reménysége még 2018-ban ismerkedett meg ezzel a labdás sporttal. A 19 éves srác az akkori sportegyesületénél, a Győrújfalu SE-nél találkozott először a speciális asztallal, majd edzőjével, Csereklye Martinnal kezdett el játszani. Hamar beleszeretett a sportágba, majd a labdarúgást hátrahagyva, komoly célokat fogalmazott meg az új területen. Ezek elérésében mai napig támogatják szülei, edzője, valamint egyesületünk.
„Még csak 13 éves voltam, mikor először az asztal mellé álltam. Szüleim látták rajtam, mennyire megszerettem a Teqball-t, és édesanyám azt mondta, ha bárhol az országban lesz egy verseny, akkor ő elvisz. Ez így is lett. Budapesten volt egy országos bajnokság, a Testnevelési Főiskolán. Ott játszottam először élesben. Utóbb derült ki, hogy világbajnoki kvalifikációs verseny volt ez. Ide, mint „magánszemély” neveztünk, és emlékszem, hogy nagyon kevés pontot szereztem, még a szabályokat sem tudtam pontosan. Rengetegen biztattak, hogy nagyon fiatal vagyok még, ne hagyjam abba semmiképpen sem, ekkor 14 voltam. Na, így kezdődött a történetem.” – emlékezett vissza Benjamin, akit egyébként csak „Kera”-nak szólítanak az ismerősei.
„Sosem fogom elfelejteni, hogy sikerült az egyik évben a 2. helyen végeznem egyéniben a Junior Európa-bajnokságon, ugyanitt párosban harmadik helyen zártunk Levik Boldizsárral, akivel remek duót alkotunk. De arra is nagyon büszke vagyok, hogy én voltam az első, aki junior kategóriában háromszor is országos bajnok lett. Egyébként 2022 óta versenyzem nemzetközi szinten is a felnőttek között. Szívesen emlékszem vissza a tavalyi madridi versenyre. Adrian Duszak-ot győztem le egyéniben. Ez azért nagy szó, mert mint utóbb az kiderült, a lengyel játékos lett abban az esztendőben a világbajnok. Azóta is ez az egyetlen olyan mérkőzésem, amit videón rögzítettek és egy nagyon izgalmas, szoros küzdelem volt. Madrid amúgy is különleges helyet foglal el a szívemben, mert Spanyolország a kedvenc országom.” – folytatta a fiatal győri tehetség.
„Heti 3-4 labdás edzésem van, emellett 2-3 alkalommal erőnléti tréningre is járok. Keményen dolgozom, hiszen abban reménykedem, hogy egyszer olimpiai sportág lehet a Teqball, mert vágyam lenne kijutni és meg is nyerni az ötkarikás játékok ezen területét. ( Régóta szóban forog az olimpiai lehetőség, egyelőre nincs hivatalos hír, hogy felvennék-e a sportágak közé … a szerk. ) De ha ez nem is adatik meg, akkor legalább egyszer világbajnoki győzelmet szeretnék ünnepelni, ehhez tudom, hogy nagyon sok belefektetett munka és energia kell. Mindemellett nagyon fontos, hogy folyamatosan magas színvonalon tudjak edzeni, mentálisan egészséges legyek. A profi szint sok utazással és megannyi lemondással jár. Igyekszem rengeteg tapasztalatot gyűjteni, de azt is tudom, hogy vannak nálam jóval magasabb szinten játszó spílerek, akik még többet vannak távol a családjaiktól.” – részletezte a játékügyes, 19 éves Teqballos.
„Nálunk, a profi kategóriában, Magyarországon körülbelül 20 fő van, de ők mind-mind remek játékosok. Rendre kiszámíthatatlan eredmények születnek, előfordulnak nagy-nagy meglepetések is. Blázsovics Ádám jutott ki idén is, akinek ezúton is gratulálunk, de dolgozunk rajta, hogy nekem is lehetőségem legyen megméretni magam egy ilyen volumenű tornán, és nem „csak” az egyesületemet, hanem hazámat is képviselhetném. Országoson amúgy 3 fordulós a bajnokság és az összesítésből az első helyezett kvalifikálja magát a VB-re. Onnan pedig a többi nemzet győzteseit kell legyőzni ahhoz, hogy megnyerje valaki a kontinensviadalt. Egyébként jó, mert nálunk minden évben van VB.” – vélekedik egyesületünk reménysége.
“Csereklye Martinnak, valamint szüleimnek rengeteget köszönhetek. Rengeteg időt és energiát áldoztak/áldoznak rám. Martin tanított meg nekem mindent, édesanyám és édesapám pedig azok, akik mindenben támogattak, anyagilag is, hogy ilyen szintre tudjak jutni. Mellettük persze, a Rába ETO Győr SE is nagyon sokat jelent számomra. Boldog vagyok, hogy a szülővárosomat tudom képviselni, hiszen korábban focistaként mindig is ETO színekben akartam játszani, ezért mondhatom, hogy egy gyerekkori álom ez számomra. Törekszem arra, hogy minél jobban szerepeljek a versenyeken, de igyekszem türelmesnek is maradni magammal szemben, hiszen még mindig csak 19 éves vagyok.” – zárta a technikás játékos.
Tóth Benjaminra úgy ragadt a Kera becenév, hogy gyerekkorában édesapja viccesen rendszeresen „keratív”-nak jellemezte a fia gondolkodásmódját, és mikor egész fiatalon Benjamin a Győrújfalu SE edzéseit látogatta, akkor elmesélte ezt a nem mindennapi „tulajdonságát” a társainak, akik jót nevettek rajta, hiszen beszédhibásnak gondolták. Persze azóta kiderült, hogy nincs semmi gond büszkeségünkkel, sőt a kiejtése is szép, de a becenevet azóta sem mossa le magáról.
Érd el az álmaidat, Kera! 
